A minap beszélgetést hallottam Fülöp püspökkel a Mária Rádióban. Szomorúan állapították meg, hogy manapság nehéz felismerni a szerzeteseket, mert nincsenek szerzetesi ruhában. Európa-szerte ismerős probléma ez. Róma üdítő kivétel, az autót vezető apácákkal.

Az élénken virító zöld és narancsszínű köténykék révén bekerült nyelvünkbe a „láthatósági” szó. Vitatható megoldás ez egy bonyolult ügyre. A Harry Potter-regények fordítója például nem engedett a csábításnak, amikor az invisibility cloak magyarításakor a „láthatatlanná tévő köpeny” mellett döntött.

Nem lehet pontosan tudni, honnan vagy kitől indult az Ice-bucket Challenge. Egyszerre csak itt volt, és terjedt.
A jegesvödör-kihívás, mint tudjuk, abban áll, hogy a megszólított résztvevőnek egy napon belül magára kell öntenie egy lavórnyi jeges vizet, és így jogot kap arra, hogy másokat is kihívjon a viadalra.
A dolognak csak az egyik része a jeges fürdő, a másik – hasonlóan fontos összetevő – az adakozás. Egy olyan kutatás támogatására gyűjtenek, amelynek célja egy izomsorvadással járó betegség leküzdése.

El texto traducido del inglés al castellano de mi charla en Bogotá en el Congreso Internacional de Espiritualidad Calasancia. (Trad. por Judit Fórizs.)

Para Jaume Pallarolas y Javier Negro, Escolapios en Europa

0.    Introducción

Me siento profundamente privilegiado por haber sido elegido para representar aquí a mis hermanos escolapios de Europa. Debo decirles que soy perfectamente consciente de la inmensidad, o más bien de la imposibilidad de esta tarea, sin embargo, fue precisamente esto que me ayudó a decir “sí” a la misma.

We, Piarists, are called by the cultural context of Europe to a fourfold adventure: to be experts in being human, in being non-violent, in living and working together in community, in rediscovering the sacred in our everyday reality. They are not four tasks. It is a fourfold task.

This is what I wanted to say at the Congreso Internacional de Espiritualidad Calasancia held in Bogotá in April this year.

Dedicated to Jaume Pallarolas and Javier Negro, Piarists in Europe

0.    Introduction

A Pride környékén mintha gyakoribbak lennének a melegség témájához kapcsolódó és jelentősebb érdeklődést kiváltó nyilatkozatok és írások. Legalább idén biztosan így van. A homoszexualitást deviánsnak és aberrációnak ítélő politikus – a téma megkívánta árnyaltságot nélkülöző – interjúja után Lakner Zoltán előbújását olvashattuk, aztán alig néhány nappal utána Szőnyi Szilárd tette közzé „őszinte vallomás”-át. Mivel így vagy úgy, de rendre a kereszténységre is utalnak ezek a közlemények, kikívánkozik belőlem néhány gondolat.

Szentháromság vasárnapja van. Különös ünnep ez, mintha kilógna a liturgikus ünnepeink szokásos rendjéből. A liturgikus ünnepeink ugyanis legtöbbször valamilyen eseményt állítanak a középpontba, olyan eseményt, amely az üdvösség történetéhez tartozik. Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, nagycsütörtökön az utolsó vacsora emlékét, húsvétkor kereszthalálát és feltámadását. Még azok az ünnepnapjaink is ebbe a sorba illeszkednek, amelyek egy-egy személyt, egy-egy szentet ünnepelnek. A mai ünnep azonban első látásra mintha eltérne ezektől.

I was asked, now almost six months ago, by my superiors in Rome to participate in the project launched globally in my religious community, the Piarist Order, to foster vocations, ultimately but not exclusively Piarist vocations, among the young that we work for. What I was, and still am, supposed to do is to write a blog on the subject of vocation.
 

Wildmann János népszabadságbeli cikke nem volt teljesen váratlan azok után a püspöki nyilatkozatok után, amelyek napi politikai történésekhez szóltak hozzá. Ha tartalmukban nem voltak is meglepők az egyházi vezetők írásai, határozottságuk és mennyiségük mindenképpen szokatlan volt. De vajon valóban kiérdemelték a „kultúrkeresztények” címkét?

I.

Az alábbi írás a 2011. október 15-én Szegeden tartott konferencián (vö: http://szegedma.hu/hir/szeged/2011/10/az-egyhazi-iskola-igazi-feladata-…) tartott előadásom szövege.

Az index – az eredeti, az Index librorum prohibitorum – olyan műveket sorol fel, amelyeknek olvasását tiltotta az egyház. A gyermekeit féltő anya mozdulata volt ez. Édesanyám, ha malac jelenet volt a tévében, ezt a kérdést tette fel: „Gyerecskéim, nekünk való ez?” A kérdés illokúciós ereje rendre sikerrel érkezett meg hozzánk, úgyhogy azonnal kikapcsoltuk tévét. Az egyház is tett azért, hogy a szándékai egyértelműek legyenek a lista összeállításával.