Piarista szerzetes, pap, tanár vagyok. 1964-ben születtem Budapesten. Érettségi után, 1982-ben jelentkeztem a rendbe. 1991-ben tettem örökfogadalmat, rá egy évre szenteltek pappá. 2003-tól 2011-ig a rend magyar tartományának vezetője voltam.
Életem első csaknem három évtizedében úgy voltam, mint Mándy Iván, akiről azt mondták: nem nagyon járt a körúton túl. Számomra a körúton túlra jutás sorsfordító pillanata 1993-ban érkezett el, amikor tartományfőnököm Szegedre helyezett, az akkoriban frissen indult és még kialakulatlan iskolánkba. Tíz évet éltem Szegeden, de nemcsak ott éltem, hanem szegedi lettem. Barátságok, fontos kapcsolatok éltető szála fűz ide. Életem fontos szakasza lett ez a tíz esztendő. Ez alatt lettem felnőtt és felelőssségvállaló, és tanultam meg a közösségépítés -- vagy pontosabb így mondani: a közös építés -- mindennél fontosabb feladatát.
Teológiai tanulmányaimat a rendtartomány hittudományi főiskoláján kezdtem, majd a Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karán fejeztem be licienciátusi fokozottal 1993-ban. Ezzel párhuzamosan elvégeztem az angol szakot az ELTÉ-n. 2008-ban a SOTE Menthálhigiénés Intézete által szervezett posztgraduális kurzusán szereztem lelki gondozói diplomát.
Érdekel a teológia, a filozófia, a szociolgóia és a pszichológia, újabban a történelem. Nagyon szeretem a történeteket, akár könyvben, akár filmen. Zenét társaságban tudok hallgatni, magamtól valamiért nem megy. Egyébként a zene is szegedi élményem; itt szerettette meg velem Szegheő József, Totya rendtársam.
Szeretek sportolni, mozogni. Különösen a csapatjátékokat és a csoportos kirándulásokat kedvelem.