Szentháromság vasárnapja van. Különös ünnep ez, mintha kilógna a liturgikus ünnepeink szokásos rendjéből. A liturgikus ünnepeink ugyanis legtöbbször valamilyen eseményt állítanak a középpontba, olyan eseményt, amely az üdvösség történetéhez tartozik. Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, nagycsütörtökön az utolsó vacsora emlékét, húsvétkor kereszthalálát és feltámadását. Még azok az ünnepnapjaink is ebbe a sorba illeszkednek, amelyek egy-egy személyt, egy-egy szentet ünnepelnek. A mai ünnep azonban első látásra mintha eltérne ezektől.

Wildmann János népszabadságbeli cikke nem volt teljesen váratlan azok után a püspöki nyilatkozatok után, amelyek napi politikai történésekhez szóltak hozzá. Ha tartalmukban nem voltak is meglepők az egyházi vezetők írásai, határozottságuk és mennyiségük mindenképpen szokatlan volt. De vajon valóban kiérdemelték a „kultúrkeresztények” címkét?

I.

A könyv Pál Ferenc (nekem Feri; a könyvből dedikált példányt kaptam valakitől karácsonyra) kedd esténként tartott előadásainak az intimitás, a szoros kapcsolat és a függőség témáit feldolgozó etapját adja közre. Ezek a keddi előadások hétről hétre több száz embert vonzanak a Pázmány egyetem jogi karának óriási előadótermébe.