Bevezetés

5. old.

Il maestro non è colui che possiede il sapere, ma colui che sa entrare in un rapporto singolare con l’impossibilità che attraversa il sapere, che è l’impossibilità di sapere tutto il sapere. [...]

Di qui la centralità che assume lo stile. Ogni insegnante insegna a partire da uno stile che lo contraddistingue. Non si tratta di tecnica né di metodo. Lo stile è il rapporto che l’insegnante sa stabilire con ciò che insegna a partire dalla singolarità della sua esistenza e del suo desiderio di sapere.

Buta, mint egy kérdőív – tartja a mondás.  

Miért buta minden kérdőív? Azt hiszem, azért, mert árnyalatok nélküli, leszűkítő, eleve bezár valamilyen vonatkozási rendszerbe. Talán az úgynevezett nyílt végű kérdések mentenek valamit a dolgon, de azok sem az igazi.

Az igazán jó megoldás a kérdés keresésére irányul. Ahogy Slavoj Žižek mondja:

Fenntartásaim vannak azzal az állítással kapcsolatban, hogy a szlovákiai népszavazáson az igenek győzelme a ”keresztény értékekről és a normalitásról” tett tanúságtétel.

Lehetséges olyan felfogás, amely szerint akkor, ha valaki szeretné a keresztény értékrendet követni és normálisnak lenni, igennel kell válaszolnia a feltett kérdésekre.

A Facebookon került elém ez a videó: https://www.facebook.com/video.php?v=924642564213967.

Nem akarom megérteni az interjúkészítő szándékát. Nincs mit megérteni akarnom benne. Nem akarom megérteni, mert rossznak tartom.

Ilyet nem csinálunk gyerekkel. 

Inkább akarok megfelelni annak a műveltségeszménynek, amelyet ez a fiatalember képvisel, mint annak, amely megengedni az interjúkészítőnek a visszaélést, a másik ember eszközzé tételét, kihasználását, megalázását.

Wildmann János népszabadságbeli cikke nem volt teljesen váratlan azok után a püspöki nyilatkozatok után, amelyek napi politikai történésekhez szóltak hozzá. Ha tartalmukban nem voltak is meglepők az egyházi vezetők írásai, határozottságuk és mennyiségük mindenképpen szokatlan volt. De vajon valóban kiérdemelték a „kultúrkeresztények” címkét?

I.

Az index – az eredeti, az Index librorum prohibitorum – olyan műveket sorol fel, amelyeknek olvasását tiltotta az egyház. A gyermekeit féltő anya mozdulata volt ez. Édesanyám, ha malac jelenet volt a tévében, ezt a kérdést tette fel: „Gyerecskéim, nekünk való ez?” A kérdés illokúciós ereje rendre sikerrel érkezett meg hozzánk, úgyhogy azonnal kikapcsoltuk tévét. Az egyház is tett azért, hogy a szándékai egyértelműek legyenek a lista összeállításával.

Nemrég találtam rá egy híradás nyomán az egykerdes.hu honlapra. „Ha küldhetnél egy kérdést Istennek, mi lenne az?” – így fordultak a honlap ötletgazdái fiatalokhoz, egyetemistákhoz. Az internetes oldalra csaknem tizenöt ezren látogattak el, és több mint kétezer kérdést tettek fel. Mások kérdéseihez is lehetett csatlakozni, lájkolással. A legtöbb szavazatot kapó három kérdésnek egy-egy estét szenteltek a szervezők.

A könyv Pál Ferenc (nekem Feri; a könyvből dedikált példányt kaptam valakitől karácsonyra) kedd esténként tartott előadásainak az intimitás, a szoros kapcsolat és a függőség témáit feldolgozó etapját adja közre. Ezek a keddi előadások hétről hétre több száz embert vonzanak a Pázmány egyetem jogi karának óriási előadótermébe.

Talán Önök közül is többen látták mostanában azt a videót, amelyen egy fiatal pap gördeszkázni tanítja a hittanosait. Elgondolkodtatott, hogy mitől is van akkora ereje ennek a felvételnek, hogy néhány nap alatt százezrek tekintik meg, és utat tör magának a kereskedelmi tévék bulvárhíradójába is. Véleményem szerint a látvány a válasz: az tudniillik, hogy a papon reverenda van, és reverendában gördeszkázik. Egyfajta metaforikus feszültség van a ruha és a gördeszka között. Szokatlan, újszerű ez a párosítás; ellentmond a megszokott sémáknak, kibillenti az embert, mert eltér attól, amit várna.

Pénteken még nem értettem, mi a célja annak az újságírónak, aki a Népszabadságban címlapon közölt hírt egy honlapról, amely állítólagos meleg papokat szed lajstromba (a cikket ld. itt). Szerintem azért nem értettem, mert a cikk nem arról szól, amiről beszél. Szombaton azonban minden világos lett. A véleményrovatban ugyanettől a szerzőtől jelent meg írás (ld. itt), amelyben most már egyértelműen azt mondta el, amit szóba akart hozni.