Nemrég találtam rá egy híradás nyomán az egykerdes.hu honlapra. „Ha küldhetnél egy kérdést Istennek, mi lenne az?” – így fordultak a honlap ötletgazdái fiatalokhoz, egyetemistákhoz. Az internetes oldalra csaknem tizenöt ezren látogattak el, és több mint kétezer kérdést tettek fel. Mások kérdéseihez is lehetett csatlakozni, lájkolással. A legtöbb szavazatot kapó három kérdésnek egy-egy estét szenteltek a szervezők. Az estéken nem megválaszolták, hanem körüljárták a kérdéseket; nem válaszokat adtak, hanem teret nyitottak az adott kérdésnek.

Nem a válasz az érdekes, hanem a kérdés. Ez az első üzenete ennek a kezdeményezésnek. Vagyis nem azon kell lennem, hogy helyes, biztos, hibátlan válaszaim legyenek, hanem hogy rátaláljak a jó kérdésekre. Hogy merjek föltenni fontos kérdéseket. Azt az egyet is, az Istennek szólót.

A második üzenet az, hogy mindenkinek vannak kérdései, fontos kérdései, az egyház számára fontos kérdései, az Istennek fontos kérdései. Van hova behatolni, lefúrni magadban, nem vagy üres. Mélységek vannak benned, amelyekkel nehéz ugyan, de életet adó találkozni. Hozd fel a kérdéseidet! – biztatnak a szervezők.

A harmadik üzenet az, hogy az egyház, a hívő emberek számára fontos mindenkinek a kérdése. Nemcsak a hívők kérdései érdekesek, hanem mindenkié. Fontos vagy, mert vagy. Engem is érdekelnek a kérdéseid. Nem közömbösek a számomra, hanem engem is felszabadítanak, mert segítenek találkoznom saját magammal, a benned és bennem rejlő titokkal.

Hangzavarban élünk, túl sok a zaj körülöttünk. Vajon mennyi ebből a kérdések, és mennyi a válaszok zaja? Érdekes lenne egyszer megfigyelni ezt. Azt gyanítom azért, hogy nem a kérdésektől van zavar, hanem inkább a válaszok miatt. S talán azért van így, mert félünk kérdéseket föltenni, s a zajba menekülünk a bennünk föltoluló kérdések elől.

Ez a honlap és megmozdulás tisztást teremt. Félretolja az üresen zörgő válaszokat, és ezzel teret nyit a személyességnek és a szabadságnak. Előhozza, vagy lehetővé teszi az epifániáját annak a valaminek – a szentnek –, amely nem egyszerűen odakint van, valamilyen objektív helyen és tekintélynél, mondjuk az egyházban, hanem ott van mindegyikünkben. Ez a honlap az evangélium örömhírét hirdeti: azt az üzenetet, amely élő vizek forrását nyitja meg mindenkinek a szívében.

Ha föltehetnél egy kérdést Istennek, mi lenne az? – Felszabadító üzenet ez nekünk, az egyházhoz tartozóknak is. Nekünk lehet, hogy még inkább, mint másoknak. Mert az igazi börtönt a sablonok, a klisék, a személytelen válaszok réstelenül összezáró fala vonja körénk. Meg az a szerep, amely a mindig igaz választ birtokló szerepe. Néha – néha? – összetévesztjük ezt azzal, amelyet Jézus bízott ránk. Nem rossz szándékból, csak belekeveredünk. Merthogy tényleg nehéz a kérdést föltenni: a személyeset, az enyémet, az Istennek szólót, azt az „egykerdes”-t.