Az irgalmasság szentévének kezdetén kapukat nyitunk, hogy bemenjünk abba a térbe, ahol találkozhatunk az irgalommal. Tudjuk jól, nem elég a kapun átmenni, más is kell. Bűnbánat? Sajátos ima? Az is, de nem csak az. Az kell, hogy megnyissuk a saját kapuinkat, és kimenjünk magunkból. Kimenni a kapun személyesen és intézményként: oda, ahol az irgalmas Atya van. Mintha pont ez maradna ki abból, amiről Robert Sarah bíboros szólt nemrégiben egy vele készült beszélgetésben.

I was asked, now almost six months ago, by my superiors in Rome to participate in the project launched globally in my religious community, the Piarist Order, to foster vocations, ultimately but not exclusively Piarist vocations, among the young that we work for. What I was, and still am, supposed to do is to write a blog on the subject of vocation.
 

Wildmann János népszabadságbeli cikke nem volt teljesen váratlan azok után a püspöki nyilatkozatok után, amelyek napi politikai történésekhez szóltak hozzá. Ha tartalmukban nem voltak is meglepők az egyházi vezetők írásai, határozottságuk és mennyiségük mindenképpen szokatlan volt. De vajon valóban kiérdemelték a „kultúrkeresztények” címkét?

I.

Nemrég találtam rá egy híradás nyomán az egykerdes.hu honlapra. „Ha küldhetnél egy kérdést Istennek, mi lenne az?” – így fordultak a honlap ötletgazdái fiatalokhoz, egyetemistákhoz. Az internetes oldalra csaknem tizenöt ezren látogattak el, és több mint kétezer kérdést tettek fel. Mások kérdéseihez is lehetett csatlakozni, lájkolással. A legtöbb szavazatot kapó három kérdésnek egy-egy estét szenteltek a szervezők.

A könyv Pál Ferenc (nekem Feri; a könyvből dedikált példányt kaptam valakitől karácsonyra) kedd esténként tartott előadásainak az intimitás, a szoros kapcsolat és a függőség témáit feldolgozó etapját adja közre. Ezek a keddi előadások hétről hétre több száz embert vonzanak a Pázmány egyetem jogi karának óriási előadótermébe.