Bevezetés

5. old.

Il maestro non è colui che possiede il sapere, ma colui che sa entrare in un rapporto singolare con l’impossibilità che attraversa il sapere, che è l’impossibilità di sapere tutto il sapere. [...]

Di qui la centralità che assume lo stile. Ogni insegnante insegna a partire da uno stile che lo contraddistingue. Non si tratta di tecnica né di metodo. Lo stile è il rapporto che l’insegnante sa stabilire con ciò che insegna a partire dalla singolarità della sua esistenza e del suo desiderio di sapere.

/Magyarul: A tanár nem olyasvalaki, aki birtokában van a tudásnak, hanem aki képes egyedülálló módon kapcsolatra lépni azzal a lehetetlenséggel, amely a tudást átjárja, amely nem más, mint a mindent tudás lehetetlensége. [...]

Ezért a stílus központi jelentősége. Mindenki, aki tanít, valamilyen rá jellemző stílus szerint tanít. Nem a technikáról vagy a módszerről van itt szó. A stílus az a kapcsolat, amelyet a tanító ki tud alakítani azzal, amit tanít, a maga létezésének egyedisége és a tudás iránti vágya alapján./

Megjegyzéseim:

Eszerint a tanárnak leginkább arra érdemes figyelnie, hogy őt magát érdekli-e az, amit tanít, neki fontos-e, "vágyik-e" rá.

Sokszor mintha ezzel kapcsolatban kellene visszajelzést adnunk egymásnak az iskolában.

Ha ez a vágy megvan, akkor egészségesen második -- vagy sokadik -- helyre kerül annak a vágya, hogy a tudást továbbadjam. Ez a továbbadási vágy ugyanis nem egyszer válik erőszakossá, uralkodóvá: azt a felállást hozza létre, amelyben a fiatalabb vagy kisebb nem olyasvalakiként kap szerepet, mint aki szintén vágyik a tudásra. Pedig a cél -- valójában az egyetlen cél -- ez lenne: vágyat ébreszteni a másikban is a tudásra.

Akiben tűz van, az lángra is gyújt, anélkül, hogy erre különösebben figyelnie kellene.

A tanítás tanúságtétel.

Capitolo primo La Scuola smarrita

La Scuola e i suoi complessi.

Per quanto riguarda la Scuola possiamo isolare tre complessi che fanno riferimento a tre grandi figure della mitologia: il complesso di Edipo, il complesso di Narciso e il complesso di Telemaco.

Questi tre complessi si possono leggere sia diacronicamente che sincronicamente.

   La Scuola-Edipo.

Nella Scuola-Edipo il sapere che viene trasmesso esprime una fedeltà cieca nei confronti dell’autorità del passato: l’idealizzazione assume la forma della conservazione che ripete lo Stesso.