Miért halt meg Jézus? Az okot és a célt is kutatja e kérdés. Mi vezetett a halálához, mi járult hozzá? – Másrész mi értelme van, s hogyan érint ez engem?
Az okokat elemezve könnyen álproblémákba gabalyodhatunk (mint mondjuk abba, mi volt Júdás szerepe). A visszakérdezős graffitinak adok igazat, amely a smiley alá írt „Jézus meghalt érted” tételre nyeglén bár, de a lényegre tapintva ezt válaszolta: „Ki kérte?” A valódi okok nem fognak feltárulni másként, csak a cél felől.
 

Ezt írja Albert Nolan, a Dél-Afrikában élő domonkosrendi szerzetes (in: Jesus Today: A Spirituality of Radical Freedom. 148):

„Vannak keresztények, akikben az a hit alakult ki, hogy az embernek szeretnie kell a felebarátját, és gyűlölnie önmagát. Csakhogy Jézus lelkisége azt a kihívást állítja elénk, hogy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Ez pedig egyértelműen azt feltételezi, hogy már szeretjük magunkat.

Amikor a rendtársaimtól tudomást szereztem a szóvivő „bukásáról”, sokféle érzés keveredett bennem: szánalom, megrendültség, harag, de valamiféle remény is. Megrendítő volt csak hallani is arról, hogy valakinek, aki közel áll hozzám, kiteregetik a szennyesét. A harag elsősorban magamnak szólt: magamra haragudtam, amiért nem jeleztem korábban, hogy mélyen helytelenítem egy olyan pártot akár csak támogatni is – hát még szóvivői tisztséget vállalni benne –, amely megítélésem szerint antidemokratikus elveket vall.

Nekem nincs gyerekem. Van viszont iskolám, jelenleg pont annyi, ahányan testvérek vagyunk, azaz hét. Az iskolaválasztást a maga nehézségeivel és küszködéseivel szülőként nem éltem át, de valamiképpen mégis belülről élem meg. Ráadásul nem is egyszer-egyszer, nem is csak hétszer, hanem évente és hétszeresen. El tudom képzelni, hogy az én dolgom még így is könnyebb. Nem is akarok versenyezni senki gondterheltségével, pusztán arra gondoltam, megosztom az én szempontjaimat.