Az alábbi írás a 2011. október 15-én Szegeden tartott konferencián (vö: http://szegedma.hu/hir/szeged/2011/10/az-egyhazi-iskola-igazi-feladata-…) tartott előadásom szövege.

Újra meg újra felparázslik pedagóguskörökben az a vita, hogy az iskolában képességeket kell-e fejleszteni vagy tartalmakat átadni. Más köntösben, de ugyanerről van szó, amikor a kérdés így vetődik fel: mennyire van önállósága az oktatásnak a társadalom igényeivel, az iskolának az állammal szemben? Vagy néha egyszerűen ez a kérdés: mennyire ad használható tudást, piacképes bizonyítványt az iskola?

Talán érdemes lenne megkeresni azt külső, harmadik nézőpontot, ahonnan ráláthatunk arra, mi is az, amit a vitapartnerek valójában mondani szeretnének.

Nekem nincs gyerekem. Van viszont iskolám, jelenleg pont annyi, ahányan testvérek vagyunk, azaz hét. Az iskolaválasztást a maga nehézségeivel és küszködéseivel szülőként nem éltem át, de valamiképpen mégis belülről élem meg. Ráadásul nem is egyszer-egyszer, nem is csak hétszer, hanem évente és hétszeresen. El tudom képzelni, hogy az én dolgom még így is könnyebb. Nem is akarok versenyezni senki gondterheltségével, pusztán arra gondoltam, megosztom az én szempontjaimat.