Kalazanci Szent József: Tanító és alapító (San José de Calasanz: Maestro y fundador) -- S. Giner

2015. augusztus 11.

Kalazancius határozottsága

A könyvről:

Severino Giner Gueri piarista atya jegyzi ez idő szerint a tudományos igénnyel megírt Kalazancius-életrajzok közül a legfrissebbet. Vaskos mű, több mint ezer oldal. A neves BAC (Biblioteca de Autores Cristianos) -sorozat 41-es sorszámú kötete (Madrid 1992).

 

 

A részlet a 440. oldalon:

Az 1600-as évek elején járunk, 1610 körül, akkor, amikor egyre jobban formálódik, hogy Kalazancius saját útra tért.


Idegen? Kérdés

2015. június 07.

Buta, mint egy kérdőív – tartja a mondás.  

Miért buta minden kérdőív? Azt hiszem, azért, mert árnyalatok nélküli, leszűkítő, eleve bezár valamilyen vonatkozási rendszerbe. Talán az úgynevezett nyílt végű kérdések mentenek valamit a dolgon, de azok sem az igazi.

 

Az igazán jó megoldás a kérdés keresésére irányul. Ahogy Slavoj Žižek mondja:


Convivium

2015. április 28.

Kedves Testvérek!

Néhány hete Trani püspöke, Giovanni Battista Pichierri pappá szentelt egy olasz fiatalembert, név szerint Salvatore Mellonét. Valószínűnek tartom, hogy közületek nem sokan hallották eddig sem a püspök, sem a fiatalember, de még a városka nevét sem. Önmagában tehát ez az esemény még nem lenne rendkívüli.

A szentelés azonban a fiatalember otthonában történt, Salvatore ugyanis rákos beteg, végső stádiumban van, hamarosan meg fog halni.

Mire jó fölszentelni valakit papnak – gyakorlatilag a halálos ágyán?


Húsvét: Menjetek Galileába!

2015. április 05.

I.

A liturgia nagyszombat éjjel, a húsvéti vigília szertartásában egyfolytában a fénnyel játszik. Talán nincs még egy olyan ünnepünk, amelyben ennyire jelentős lenne a fény és sötét, a sötétség és a világosság játéka.

 

A sötétség veszélyek hordozója. Ismeretlen, átláthatatlan, kiismerhetetlen. A sötétség félelmet keltő.

 


Keresztény értékek és normalitás? Egy népszavazás értékelése

2015. február 21.

Fenntartásaim vannak azzal az állítással kapcsolatban, hogy a szlovákiai népszavazáson az igenek győzelme a ”keresztény értékekről és a normalitásról” tett tanúságtétel.

 

Lehetséges olyan felfogás, amely szerint akkor, ha valaki szeretné a keresztény értékrendet követni és normálisnak lenni, igennel kell válaszolnia a feltett kérdésekre.

 


A kalazanciusi lelkiség megélése Európa kulturális közegében

2015. február 09.

Az alábbi tanulmány a Piarista Rend szervezésében 2014 áprilisában Bogotában tartott nemzetközi kongresszuson elhangzott előadás magyar fordítása. (Az eredeti változatot lásd alább!)

 

Jaume Pallarolas és Javier Negro

európai piaristáknak

 

0.    Bevezetés

 

 


Megszégyenítés

2015. február 08.

A Facebookon került elém ez a videó: https://www.facebook.com/video.php?v=924642564213967.

 

Nem akarom megérteni az interjúkészítő szándékát. Nincs mit megérteni akarnom benne. Nem akarom megérteni, mert rossznak tartom.

Ilyet nem csinálunk gyerekkel. 

 

Inkább akarok megfelelni annak a műveltségeszménynek, amelyet ez a fiatalember képvisel, mint annak, amely megengedni az interjúkészítőnek a visszaélést, a másik ember eszközzé tételét, kihasználását, megalázását.


Szent menedék

2015. január 18.

Szeretem felidézni, hogyan fejti meg a szemtelen szó eredetét Illyés Gyula a Ki a magyar című írásában. A „szemtelen”-t a „szent”-re vezeti vissza: „szemtelen az, aki semmit sem tart szentnek”.

Ez a legsúlyosabb vád a Charlie Hebdo szerzői ellen. Ez a fajta szemtelenség. Ami nem egyszerűen pimaszság, nem pusztán gúny. Semmit sem tartanak szentnek, vagy ha igen, nem látszik, hogy mit.

Azt is a szemükre vetjük, hogy túl sok szabadságot követelnek maguknak. Ultraliberálisok, szabadosak.

 

 


Charlie keresztény gyökerei

2015. január 13.

Voltak, akik egykettőre tudták a helyüket ebben a konfliktusban. „Je suis Charlie” – mondta az egyik. „Je ne le suis pas” – nyilatkozta a másik.

Talán az igazi kérdés az, mikor legyek Charlie, mikor ne. Mikor az a jó, ha Charlie vagyok, és mikor az a dolgom, hogy ne legyek Charlie?

 

 


Az a jel, hogy nincs jel

2015. január 04.

A karácsonyi történetben a pásztorok olyan jelet kapnak, amely nem jel. „Az a jel, hogy nincs jel” – mondja lényegében az angyal. Valami játszma ez? Vagy simán értelmetlenség? A Lukács-evangélium születéstörténetében szereplő pásztoroknak mintha valami olyan paradoxonnal kellene megküzdeniük, mint Pelikán elvtársnak A tanúban. „Az a gyanús, ami nem gyanús.” Virág elvtárs alaptételét nehezen értette meg a gátőr. Hiába mondogatta magában, végül úgy látta, „az atyaúristen, az se érti”.


Feliratkozás a következőre: