Szeretem felidézni, hogyan fejti meg a szemtelen szó eredetét Illyés Gyula a Ki a magyar című írásában. A „szemtelen”-t a „szent”-re vezeti vissza: „szemtelen az, aki semmit sem tart szentnek”.

Ez a legsúlyosabb vád a Charlie Hebdo szerzői ellen. Ez a fajta szemtelenség. Ami nem egyszerűen pimaszság, nem pusztán gúny. Semmit sem tartanak szentnek, vagy ha igen, nem látszik, hogy mit.

Azt is a szemükre vetjük, hogy túl sok szabadságot követelnek maguknak. Ultraliberálisok, szabadosak.

Különös ez a gondolat, amely szerint van olyan, hogy „túl sok szabadság”, túlságos szabadság, ultraliberalizmus.

Vannak fokozatai a szabadságnak? Nem úgy van inkább, hogy aki félig szabad, az semennyire sem az? „Már majdnem szabadok vagyunk!” Ezt azt jelenti, még nem vagyunk szabadok.

„Na hát abban azért nem kellene szabadságot engedni, hogy…” Valami ilyesmit érthetnek azon, hogy túl nagy vagy túl sok szabadság. Vagyis arra gondolnak, hogy olyan témában, olyan területen igényel valaki szabadságot magának, ahol nem jár neki. Éspedig azért nem, mert ott már meg vannak oldva a kérdések, ott már válaszok vannak, ott már igazságok vannak. A keresés lázárult, a kétkedésnek vége, tessék elfogadni, és kész!

Túlságosan szabad. A vicc jut erről eszembe a repülő medvéről: „Hű, de laza!” -- mondja a sas.

Ha van értelme azt mondani valakiről, hogy túlságosan szabad, akkor az talán valami olyasmi lehet, hogy tévedésben van. „Az nem szabadság, az hülyeség.” Repülő medve.

A szent határai, azok milyenek? (Szent-határ. Ameddig a szent ellát. – Bocsánat, nem bírtam ellenállni…) Van-e olyan, hogy szent és nem-szent, határos-e valamivel a szent? Van-e olyan, hogy haladok egy úton – szabadon! –, és aztán egyszeriben beleütközöm a szentbe?

Úgy hiszem, a Charlie Hebdo nyomán kibontakozó vitában – meg amúgy is – figyelnünk kellene arra keresztényként, vagy amikor az egyház képviseletében megszólalunk, hogy hogyan képzeljük el a szentet, és hova helyezzük magunkat hozzá képest.

Van-e a szentnek határa? Nem attól lesz-e a szentnek határa, hogy magunkat a határ szentoldali felére tesszük?

Szemtelennek lenni a szent jelenléte iránti érzéketlenség. Nem annyira a határt kellene érzékelni; ahhoz akkor valamiféle tiszteletre lenne szükség – és lám, megint bekerül a képbe a tekintély, a birtoklás, a hatalom!

A szent jelenlétét kellene érzékelni, ami pontosan azért nehéz, mert a szent mindenütt jelenvaló.

Akit tud erről a jelenlétről, az azzal tenne nagy szolgálatot mindnyájunknak – túlságosan szabadnak és kicsit szabadnak egyaránt –, ha az örömével jelezné.