Kalazancius határozottsága

A könyvről:

Severino Giner Gueri piarista atya jegyzi ez idő szerint a tudományos igénnyel megírt Kalazancius-életrajzok közül a legfrissebbet. Vaskos mű, több mint ezer oldal. A neves BAC (Biblioteca de Autores Cristianos) -sorozat 41-es sorszámú kötete (Madrid 1992).

A részlet a 440. oldalon:

Az 1600-as évek elején járunk, 1610 körül, akkor, amikor egyre jobban formálódik, hogy Kalazancius saját útra tért.

Egy római testvérület tagjai -- levelében (822. levél) Kalazancius a Jézus Szentséges Neve Konfraternitást említi -- felajánlják segítségüket. Kalazancius nagyon határozattan visszautasítja őket, mert be akartak avatkozni a közösség és az iskola ügyeibe.

Giner ezt a részletet idézi:

„[...H]add mondjam el, hogyan jártam a római (sancta Maria sopra) Minervában, Jézus Szentséges Nevéről nevezett társulat tagjaival, igen gazdag társulat, jónéhány éve már annak, hogy egyszer eljöttek hozzám, és azzal álltak elő, hogy azok az urak minden szükséges költséget vállaltak, akár az épülettel kapcsolatos kiadásokról van szó, akár a tanítók eltartásáról, azzal a feltétellel, hogy hetenként egyszer eljönnek hozzánk és (ezen a) hivatalos (összejövetelen) megbeszélést tartanak, hogy lássák, hogyan mennek a dolgok és ennek alapján megadják-e azt a megígért szükséges segítséget, és én azt feleltem nekik, hogy aki azért akar hozzánk jönni, hogy rendelkezzék a hozzánk tartozó dolgokban, akkor az tartsa kötelességének, hogy velünk együtt fáradozzék is, vállalja a mi munkánkat, és hogy nekik is megvan a gondjuk a maguk sajátságos hivatásában, és hogy nekünk is megvan éppenúgy a magunk hivatásában, foglalkozzanak ők csak a maguk ügyeivel, majd mi is megleszünk, elintézzük a mieinket és az Úr, aki tud, és ha akarja, meg is teheti, hogy mindenekről gondoskodik, meg fog segíteni bennünket minden szükségünkban [...]."

----------------

Nekem leginkább ez tetszik:

"hogy aki azért akar hozzánk jönni, hogy rendelkezzék a hozzánk tartozó dolgokban, akkor az tartsa kötelességének, hogy velünk együtt fáradozzék is, vállalja a mi munkánkat, és hogy nekik is megvan a gondjuk a maguk sajátságos hivatásában, és hogy nekünk is megvan éppenúgy a magunk hivatásában, foglalkozzanak ők csak a maguk ügyeivel,"

El tudom képzelni a jelenetet, ahogy felajánlják a pénzt, és kérik a befolyást, az ellenőrzés lehetőségét. Kalazancius kerek perec megmondja nekik, hogy mit gondol erről. Miközben nyilván baromi jól jött volna az anyagi támogatás.

Vonz Kalazancius határozottsága, asszertivitása. Nem pusztán elutasít, hanem jelzi azokat a határokat, amelyeket fontosnak tart, amelyek megőrzik az identitását.

Szeretnék tudni így működni.

----------------

 A helyes alamizsnálkodás: nem kenyeret adni, hanem gabonát

153-154: Kalazancius Urríes barbastroi püspök familiarisa volt (azaz többekkel együtt közösséget alkottak a püspök körül, egy háztartásban voltak). 

• 1584-től
• Urríes: tanult és szent püspök, domonkosrendi
  
  • tanult: feljegyezték róla, hogy mindennap olvasott, mintha továbbra is iskolában, az egyetemen lenne
  • szent: szegény életet élt, gondja volt a szegényekre
  • folytatta a szerzetesi közösségi életet
  • részt vett a trentói zsinaton
  • 154. old.: tanítványai Banez és Medina, a salamancai egyetem későbbi tanárai
• alamizsnaosztásról Urríes véleménye
  
  • ne kenyeret osszanak, ne is pénzt, hanem inkább a búzát, hogy a szegények maguk dolgozzanak meg a kenyérért, illetve juthassnak keresethez is
• ugyanitt a szegényeknek hittant (doctrina christiana) is tanítottak

----

Ez tetszik:

Urríes szemléletéből vlszleg sokat tanult. A tanítás is olyan jellegű "alamizsnálkodás", amely nem teszi az adakozótól függővé a segítettet. 

----

 A fiatal tanító Kalazancius

154-157: Kalazancius "tanulmányi segítő" (ayudante de estudio) a püspöki palotában szolgáló apródoknak (pajes) 

• ezek nemesi családok gyermekei
  • grammatikát tanít nekik
• nem úgy, mint később a szegényeknek olvasást
• mégis: "Es sugestivo imaginar a José de Calasanz a sus veintiséis y ventisiete anos" (157)

----

Ez tetszik: elképzelni a huszonévest Kalazanciust, amint tanít.

----

 Kalazancius és az oktatás az urgeli egyházmegyében

259-260: Urgeli egyházmegyében plébános, általános vikárius stb.

Lelkipásztori tapasztalatokat szerez

• egy bizonyos Gervás de Eras, akivel Kal. kapcsolatban volt, már 1581 óta próbálkozott iskolákat alapíttatni; 
  • mindenkinnek írt (király, püspökök).
  • végül 1592-ben Urgelben egyházmegyei szeminárium, 1599-ben pedig jezsuita kollégium nyílik.
• Kalazancius ekkor már Rómában van, de az alapítási folamatban részt vett, és bizonyosan hatott rá
  
  • "es un atecedente no desdenable en el futuro pedagogo y fundador de escuelas, quizá más / significativo que las experiencias concretas de haber dado clase a grupos de ninos-pajes en los palacios episcopales de Barbastro y Urgel, o en la intimidad del hogar de su amigo y posadero Antonio Janer."

-----

Ez tetszik:

iskolaalpaító. És ez a tapasztalat legalább annyira fontos, ha nem fontosabb, mint az, hogy ténylegesen tanított apródfiúkat. 

----

 Sztorik ebből az időből

 262-263: anekdoták: 

• Kalazancius kiemel egy beszorult szamarat a sárból, amit előtt együttes erővel sem tudott a gazdája és Kal. inasa
  • ezzel megtanította az illetőt, hogy a szamarakat nem káromkodással emeljük ki a sárból...
• Kalazancius megbékített egymással két családot, akik összekaptak a szobalány/kislány megerőszakolása (rapto de la doncella) miatt
  
  • régi életrajzok kiszínezték, hogy ti. Barcelonában történt a csetepaté, és egész Spanyolország lángba borításával fenyegetett...
  • de biztos, hogy van történelmi alapja, annyira nem illenek össze a részletek.
• "Y cada vez que el "santo viejo" contaba casos de éstos, volvíva a sentir que los aires del Pirineo le refrescaban la frente... y el alma" (263).
  
  • = Valahányszor a "öreg szent" mesélni kezdte ezeket, újra érezte a Pireneusok frissítő szellőjét a homlokán... és a lelkén. 

----

Ez tetszik: az egész.

----