Ahogy az újítók nem tudnak előzmény nélküli kezdetet teremteni, annak, aki a régihez húz, szintén számolnia kell azzal, hogy a hátrafelé tett lépés is továbbvisz, odébb az ideálisnak megélt múltbeli helyzettől. Az a múlt, amelytől egyikük is, másikuk is menekülne, nem eltörölhető, nem lehet meg nem történtté tenni.
 
Mintha nem lenne más lehetőség a világ jobbá tételére, mint a közösségvállalás: belemerülni az elviselhetetlenbe – „egészen a halálig, mégpedig a kereszthalálig”.  A kereszt a megváltásból elhagyhatatlan, és pontosan ezért: az elviselhetetlen múlttal vállalt szolidaritás miatt.
 
Aki jobbítandónak éli meg a világot, és neki is feszül, hogy a jó felé fordítsa, annak vállalnia kell a keresztet. De a kereszt nem a keresztre feszítőkről szól, hanem a keresztre feszülőről. „Hatalmam van, hogy odaadjam.”
 
Aki ezzel együtt még mindig érez a szívében vágyat a jobbításra, az alighanem megértette az evangéliumot. Azt, hogy amit megváltásnak hívunk, ez: közösségvállalás.
 
 
 
 
––
Kapcsolódások:
- Malcolm Gladwell: Generous Orthodoxy – http://revisionisthistory.com/episodes/09-generous-orthodoxy
- Brian D. McLaren: A Generous Orthodoxy. Why I Am a Missional, Evangelical, Post/Protestant…
- http://magazin.apcsel29.hu/a-nagylelku-ortodoxia/