Mi az egyházi iskolák dolga? címmel írt gondolatébresztő cikket Nádori Gergely középiskolai tanár az Indexen. Bevezetőjében Lázár János miniszter napokban tett kijelentését idézi, majd azt mondja, a miniszter „gondolatai – főként a kereszténnyé nevelésről – szöges ellentétben állnak azzal, amit ezek az egyházak hirdetnek.

Bevezetés

5. old.

Il maestro non è colui che possiede il sapere, ma colui che sa entrare in un rapporto singolare con l’impossibilità che attraversa il sapere, che è l’impossibilità di sapere tutto il sapere. [...]

Di qui la centralità che assume lo stile. Ogni insegnante insegna a partire da uno stile che lo contraddistingue. Non si tratta di tecnica né di metodo. Lo stile è il rapporto che l’insegnante sa stabilire con ciò che insegna a partire dalla singolarità della sua esistenza e del suo desiderio di sapere.

Homilia a tanévnyitó Venisanctén.

Kedves Testvérek!

I.

Nem lehet pontosan tudni, honnan vagy kitől indult az Ice-bucket Challenge. Egyszerre csak itt volt, és terjedt.
A jegesvödör-kihívás, mint tudjuk, abban áll, hogy a megszólított résztvevőnek egy napon belül magára kell öntenie egy lavórnyi jeges vizet, és így jogot kap arra, hogy másokat is kihívjon a viadalra.
A dolognak csak az egyik része a jeges fürdő, a másik – hasonlóan fontos összetevő – az adakozás. Egy olyan kutatás támogatására gyűjtenek, amelynek célja egy izomsorvadással járó betegség leküzdése.

Az alábbi írás a 2011. október 15-én Szegeden tartott konferencián (vö: http://szegedma.hu/hir/szeged/2011/10/az-egyhazi-iskola-igazi-feladata-…) tartott előadásom szövege.

Az index – az eredeti, az Index librorum prohibitorum – olyan műveket sorol fel, amelyeknek olvasását tiltotta az egyház. A gyermekeit féltő anya mozdulata volt ez. Édesanyám, ha malac jelenet volt a tévében, ezt a kérdést tette fel: „Gyerecskéim, nekünk való ez?” A kérdés illokúciós ereje rendre sikerrel érkezett meg hozzánk, úgyhogy azonnal kikapcsoltuk tévét. Az egyház is tett azért, hogy a szándékai egyértelműek legyenek a lista összeállításával.

Újra meg újra felparázslik pedagóguskörökben az a vita, hogy az iskolában képességeket kell-e fejleszteni vagy tartalmakat átadni. Más köntösben, de ugyanerről van szó, amikor a kérdés így vetődik fel: mennyire van önállósága az oktatásnak a társadalom igényeivel, az iskolának az állammal szemben? Vagy néha egyszerűen ez a kérdés: mennyire ad használható tudást, piacképes bizonyítványt az iskola?

Talán érdemes lenne megkeresni azt külső, harmadik nézőpontot, ahonnan ráláthatunk arra, mi is az, amit a vitapartnerek valójában mondani szeretnének.

Nekem nincs gyerekem. Van viszont iskolám, jelenleg pont annyi, ahányan testvérek vagyunk, azaz hét. Az iskolaválasztást a maga nehézségeivel és küszködéseivel szülőként nem éltem át, de valamiképpen mégis belülről élem meg. Ráadásul nem is egyszer-egyszer, nem is csak hétszer, hanem évente és hétszeresen. El tudom képzelni, hogy az én dolgom még így is könnyebb. Nem is akarok versenyezni senki gondterheltségével, pusztán arra gondoltam, megosztom az én szempontjaimat.