Blog

„Kultúrkeresztények” és valódi hívők?

 
Wildmann János népszabadságbeli cikke nem volt teljesen váratlan azok után a püspöki nyilatkozatok után, amelyek napi politikai történésekhez szóltak hozzá. Ha tartalmukban nem voltak is meglepők az egyházi vezetők írásai, határozottságuk és mennyiségük mindenképpen szokatlan volt. De vajon valóban kiérdemelték a „kultúrkeresztények” címkét?
 
 
I.

Az egyházi iskola: a közösség iskolája

Az alábbi írás a 2011. október 15-én Szegeden tartott konferencián (vö: http://szegedma.hu/hir/szeged/2011/10/az-egyhazi-iskola-igazi-feladata-a...) tartott előadásom szövege.
 

Indexre kerültünk

Az index – az eredeti, az Index librorum prohibitorum – olyan műveket sorol fel, amelyeknek olvasását tiltotta az egyház. A gyermekeit féltő anya mozdulata volt ez. Édesanyám, ha malac jelenet volt a tévében, ezt a kérdést tette fel: „Gyerecskéim, nekünk való ez?” A kérdés illokúciós ereje rendre sikerrel érkezett meg hozzánk, úgyhogy azonnal kikapcsoltuk tévét. Az egyház is tett azért, hogy a szándékai egyértelműek legyenek a lista összeállításával.

Káptalan után

Korszakváltás különféle okokból következhet be az ember életében. Többek között azáltal is, hogy új beosztásba kerül. Az én életemben most ez következett be. Következett? Helyesebb jelen időben mondani: következik be – hiszen most beálló eseményről van szó, s fordulni, pláne ekkorát, még egy egyéni élet sem tud egy-két nap alatt. Szeretnék tanulni ebből a fordulatból, és szeretném nyitottan befogadni a rám váró újat.
 
 

Egykerdes-pont-hu

Nemrég találtam rá egy híradás nyomán az egykerdes.hu honlapra. „Ha küldhetnél egy kérdést Istennek, mi lenne az?” – így fordultak a honlap ötletgazdái fiatalokhoz, egyetemistákhoz. Az internetes oldalra csaknem tizenöt ezren látogattak el, és több mint kétezer kérdést tettek fel. Mások kérdéseihez is lehetett csatlakozni, lájkolással. A legtöbb szavazatot kapó három kérdésnek egy-egy estét szenteltek a szervezők. Az estéken nem megválaszolták, hanem körüljárták a kérdéseket; nem válaszokat adtak, hanem teret nyitottak az adott kérdésnek.

Kompetenciafejlesztés vagy emberformálás -- kizárják egymást?

Újra meg újra felparázslik pedagóguskörökben az a vita, hogy az iskolában képességeket kell-e fejleszteni vagy tartalmakat átadni. Más köntösben, de ugyanerről van szó, amikor a kérdés így vetődik fel: mennyire van önállósága az oktatásnak a társadalom igényeivel, az iskolának az állammal szemben? Vagy néha egyszerűen ez a kérdés: mennyire ad használható tudást, piacképes bizonyítványt az iskola?
Talán érdemes lenne megkeresni azt külső, harmadik nézőpontot, ahonnan ráláthatunk arra, mi is az, amit a vitapartnerek valójában mondani szeretnének.
 

Gyurka bácsi

Hamarosan egy éve lesz, hogy felírtam az elvégzendő feladataim közé: Gyurka bácsival írásban is vitatkozni egy-két állításáról. Későn találtam rá erre a feladatra. A halála végkép megakadályozott a végrehajtásban, de már jóval előtte, meggyengült egészségi állapota is. A tennivalóim listájáról ki is húztam ezt a tételt, s az elmúlt hónapokban el is feledtem. Most, karácsonykor azonban egy ajándék ismét eszembe juttatta.

Örökfogadalomra Gaudete-vasárnapon

I. Egyszer biciklitúrát szerveztünk kilencedikeseknek. A túra lankás vidékeken vezetett, legalábbis az útvonal nagy részén. Szegedről indultunk, és déli határ mentén haladtunk előre Bácsalmás, Mohács, s aztán Pécs felé. A dimbes-dombos részek Pannóniában fogadtak minket. Az egyik diák kezdettől fogva le-lemaradozott. Jó tanuló – szívesen mondanám így a szó felhangjai miatt: eminens diák – volt. Az a típus, aki mindent 5-ösre megtanult, tisztelettudóan viselkedett, de félszeg, kicsit színtelen volt az emberi kapcsolatokban, és ügyetlen a testnevelésórákon.

Bulányi György piarista temetésére

Kedves Testvérek!
Nem dicsérni, de nem is pusztán temetni jöttem rendtársamat. Hálát adni akarok érte; miatta Istent dicsérni a gyülekezet közepén. Az evangéliumot akarom hirdetni, mégpedig úgy, hogy előtte szeretném meghallani, kiolvasni az evangéliumot az eseményekből – elsősorban az ő életéből, tetteiből és személyből. Evangelizált szeretnék lenni magam, az örömhír befogadója, hogy aztán hirdethessem Jézus örömhírét, az Isten szeretetéről szóló örömüzenetet nektek is, felidézve és szemlélve Bulányi György piarista életét és alakját.

A botránkozás és megszégyenítés helyett bizalmat és irgalmat

Pénteken még nem értettem, mi a célja annak az újságírónak, aki a Népszabadságban címlapon közölt hírt egy honlapról, amely állítólagos meleg papokat szed lajstromba (a cikket ld. itt). Szerintem azért nem értettem, mert a cikk nem arról szól, amiről beszél. Szombaton azonban minden világos lett. A véleményrovatban ugyanettől a szerzőtől jelent meg írás (ld. itt), amelyben most már egyértelműen azt mondta el, amit szóba akart hozni.