Blog

Keresztény értékek és normalitás? Egy népszavazás értékelése

Fenntartásaim vannak azzal az állítással kapcsolatban, hogy a szlovákiai népszavazáson az igenek győzelme a ”keresztény értékekről és a normalitásról” tett tanúságtétel.
 
Lehetséges olyan felfogás, amely szerint akkor, ha valaki szeretné a keresztény értékrendet követni és normálisnak lenni, igennel kell válaszolnia a feltett kérdésekre.
 

Megszégyenítés

A Facebookon került elém ez a videó: https://www.facebook.com/video.php?v=924642564213967.
 
Nem akarom megérteni az interjúkészítő szándékát. Nincs mit megérteni akarnom benne. Nem akarom megérteni, mert rossznak tartom.
Ilyet nem csinálunk gyerekkel. 
 
Inkább akarok megfelelni annak a műveltségeszménynek, amelyet ez a fiatalember képvisel, mint annak, amely megengedni az interjúkészítőnek a visszaélést, a másik ember eszközzé tételét, kihasználását, megalázását.

Szent menedék

Szeretem felidézni, hogyan fejti meg a szemtelen szó eredetét Illyés Gyula a Ki a magyar című írásában. A „szemtelen”-t a „szent”-re vezeti vissza: „szemtelen az, aki semmit sem tart szentnek”.
Ez a legsúlyosabb vád a Charlie Hebdo szerzői ellen. Ez a fajta szemtelenség. Ami nem egyszerűen pimaszság, nem pusztán gúny. Semmit sem tartanak szentnek, vagy ha igen, nem látszik, hogy mit.
Azt is a szemükre vetjük, hogy túl sok szabadságot követelnek maguknak. Ultraliberálisok, szabadosak.
 
 

Charlie keresztény gyökerei

Voltak, akik egykettőre tudták a helyüket ebben a konfliktusban. „Je suis Charlie” – mondta az egyik. „Je ne le suis pas” – nyilatkozta a másik.
Talán az igazi kérdés az, mikor legyek Charlie, mikor ne. Mikor az a jó, ha Charlie vagyok, és mikor az a dolgom, hogy ne legyek Charlie?
 
 

Az a jel, hogy nincs jel

A karácsonyi történetben a pásztorok olyan jelet kapnak, amely nem jel. „Az a jel, hogy nincs jel” – mondja lényegében az angyal. Valami játszma ez? Vagy simán értelmetlenség? A Lukács-evangélium születéstörténetében szereplő pásztoroknak mintha valami olyan paradoxonnal kellene megküzdeniük, mint Pelikán elvtársnak A tanúban. „Az a gyanús, ami nem gyanús.” Virág elvtárs alaptételét nehezen értette meg a gátőr. Hiába mondogatta magában, végül úgy látta, „az atyaúristen, az se érti”.

Láthatatlanná tevő szerzetesség

A minap beszélgetést hallottam Fülöp püspökkel a Mária Rádióban. Szomorúan állapították meg, hogy manapság nehéz felismerni a szerzeteseket, mert nincsenek szerzetesi ruhában. Európa-szerte ismerős probléma ez. Róma üdítő kivétel, az autót vezető apácákkal.
 
Az élénken virító zöld és narancsszínű köténykék révén bekerült nyelvünkbe a „láthatósági” szó. Vitatható megoldás ez egy bonyolult ügyre. A Harry Potter-regények fordítója például nem engedett a csábításnak, amikor az invisibility cloak magyarításakor a „láthatatlanná tévő köpeny” mellett döntött.

Iskolakezdésre

Nem lehet pontosan tudni, honnan vagy kitől indult az Ice-bucket Challenge. Egyszerre csak itt volt, és terjedt.
A jegesvödör-kihívás, mint tudjuk, abban áll, hogy a megszólított résztvevőnek egy napon belül magára kell öntenie egy lavórnyi jeges vizet, és így jogot kap arra, hogy másokat is kihívjon a viadalra.
A dolognak csak az egyik része a jeges fürdő, a másik – hasonlóan fontos összetevő – az adakozás. Egy olyan kutatás támogatására gyűjtenek, amelynek célja egy izomsorvadással járó betegség leküzdése.

Pride

A Pride környékén mintha gyakoribbak lennének a melegség témájához kapcsolódó és jelentősebb érdeklődést kiváltó nyilatkozatok és írások. Legalább idén biztosan így van. A homoszexualitást deviánsnak és aberrációnak ítélő politikus – a téma megkívánta árnyaltságot nélkülöző – interjúja után Lakner Zoltán előbújását olvashattuk, aztán alig néhány nappal utána Szőnyi Szilárd tette közzé „őszinte vallomás”-át. Mivel így vagy úgy, de rendre a kereszténységre is utalnak ezek a közlemények, kikívánkozik belőlem néhány gondolat.
 

Szentháromság vasárnapjára

Szentháromság vasárnapja van. Különös ünnep ez, mintha kilógna a liturgikus ünnepeink szokásos rendjéből. A liturgikus ünnepeink ugyanis legtöbbször valamilyen eseményt állítanak a középpontba, olyan eseményt, amely az üdvösség történetéhez tartozik. Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, nagycsütörtökön az utolsó vacsora emlékét, húsvétkor kereszthalálát és feltámadását. Még azok az ünnepnapjaink is ebbe a sorba illeszkednek, amelyek egy-egy személyt, egy-egy szentet ünnepelnek. A mai ünnep azonban első látásra mintha eltérne ezektől.

Priestly Vocations: Numbers Or Persons?

I was asked, now almost six months ago, by my superiors in Rome to participate in the project launched globally in my religious community, the Piarist Order, to foster vocations, ultimately but not exclusively Piarist vocations, among the young that we work for. What I was, and still am, supposed to do is to write a blog on the subject of vocation.