Idegen? Kérdés

Buta, mint egy kérdőív – tartja a mondás.  
Miért buta minden kérdőív? Azt hiszem, azért, mert árnyalatok nélküli, leszűkítő, eleve bezár valamilyen vonatkozási rendszerbe. Talán az úgynevezett nyílt végű kérdések mentenek valamit a dolgon, de azok sem az igazi.
 
Az igazán jó megoldás a kérdés keresésére irányul. Ahogy Slavoj Žižek mondja:
"[…Ph]ilosophy can provide answers, but it can do something which maybe is even more important, […]. As important as providing answers and a condition for it, maybe even the condition, is to ask the right question."
"A filozófia képes válaszokkal előállni, de tud másvalamit is, ami talán még ennél is fontosabb. […] Fontos ugyan válaszokat adni és megteremteni ehhez a feltételeket, de talán az igazi feltétel az, hogy a megfelelő kérdést tegyük fel."
 
Aki kérdez, az kéri is valamire a másikat. Kéri arra, hogy lássa valamilyen módon a világot. A kérdés láttat, feltételeket teremt, keretez. Irányítja a szemet és a látást.
 
A kérdőív azért buta, mert nem tud erről, illetve mert nem hajlandó tudomást venni erről. Csak megy előre a maga által kitaposott úton. A kérdőív esetében nemcsak nem lehet a sorok között olvasni, válaszolni sem lehet a sorok között: nem kíváncsi az így születő meglátásokra.
 
Nem mindegy, hogy mit kérdezünk egymástól. Nem mindegy, hogy mit kérünk egymástól.
 
 
A jó kérdés megváltó erejű.
 
Engem rosszra visz a bevándorlással kapcsolatos kérdőív. A saját korlátaimmal szembesülök, amikor elolvasom. Belőlem rosszat hoz ki, a bennem levő rosszat mozgósítja. Amikor olvasom, minden kérdés egyértelmű választ sugall, és a bennem lévő félelmeket és kirekesztő ösztönöket hívja elő. Nem tudok nem válaszolni rá, és nem tudok másként válaszolni rá.
 
Rossz az, aki rosszra gondol? Oké, értem. Gyónás előtt lelki tükröt veszek a kezembe. Azzal is a rosszat keresem magamban, de nem azért, hogy a rossz bennem maradjon, én meg a rosszban.
 
A konzultációs kérdőív is mondja nekem azt: „Ez vagy te.” De úgy mondja – én csak így tudom hallani –, hogy azt is mondja: „Ennyi vagy. Ennél többre nem futja.”
 
Szeretnék nem ez lenni. Hogyan tudnék nem ez lenni? Ez a kérdés, ez a lehetőség itt nincs.
 
Ez a kérdőív nemcsak buta. Ez a kérdőív valami más is. Bénító, mérgező, keserítő. A saját keserűségemmel áraszt el. De ettől nem jobb: igazán ezért rossz.
 
Nem mindegy, hogy mit kérdezünk, mit kérünk egymástól.
 
 
Amikor a feltámadott Jézus fölkeresi bezárkózó, ellenségeket látó barátait, ezzel a szóval fordul hozzájuk: „Békesség, ne féljetek!”
 
Ne félj! Nem azt mondja ezzel, hogy gyomláld ki magadból a félelem érzését, hanem azt, hogy ne engedj a félelem visszahúzó erejének. Ne higgy annak, amit a félelem sugall! Ne a félelmed szerint láss!
 
Egy másik evangéliumi jelenetben (Máté evangéliuma 8. fejezet), ahol már szinte a föltámadott erejét elővételezve tesz csodát Jézus, ezt mondja az ijedt tanítványoknak a csónakban, mielőtt lecsendesítené a tengert: „Mit féltek, kicsinyhitűek?”
 
Jézus kérdez. Költői kérdés ez? Nem igazán. A jelenetben ugyan nehéz elképzelni, hogy beszélgetés alakulhat ki, hiszen közvetlen életveszélyben vannak, Jézus mégis vár valamilyen választ. Leginkább a szembesülést. Jézus is kér tehát a kérdésével. Azt kéri a riadt tanítványoktól, hogy nézzenek szembe a félelmükkel, és kérdőjelezzék meg.
 
Jézus elsőként nem az életveszélyt hárítja el, hanem kérdez. Nem intézkedik, nem megoldja a helyzetet, hanem az új, a tágasabb látásra juttat el. „Mit féltek, kicsinyhitűek?” Talán a csoda éppen ez, nem pedig az, ami utána következik. Mielőtt a tenger nyugodttá válna, átalakulnak a tanítványok: látnak. A meghívásuk – a kérdésben foglalt meghívás – mindenestre erre szól.
 
A jó kérdés csodát tesz, mert felszabadít, látóvá tesz. Belül és belülről alakít át, és ezzel azt is mondja: több vagy, mint a félelem, jó van benned, képes vagy jó lenni és jót adni.
 
A Máté-evangéliumban van egy párhuzamos jelenet a 14. fejezetben, ahol Jézus nem együtt van a veszedelmes ellenszélbe kerülő tanítványokkal, hanem felkeresi őket, kívülről lép oda hozzájuk. A kétféle jézusi megszólítás – „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” és „Te kishitű, miért kételkedtél?” – itt egyazon történetben szerepel, amitől egybe kapcsolódnak a Jézussal együtt töltött idő emlékei és a Feltámadottal való találkozás tapasztalata. Figyelemre méltó, hogy a „megoldás” – a háborgó tenger lecsendesítése – itt is csak másodikként, később érkezik, és ezzel hangsúlytalanná válik. Nem a szél lecsendesítése, nem a félelmet okozó helyzet megváltoztatása áll a jelenet középpontjában, hanem az a változás, amelyet a Jézussal való találkozás okoz.
 
Jézus kívülről szólítja meg a tanítványokat. Ezzel a félelem helyéről, a csónakból kívülre, önmagához hívja őket. Nem egyszerű ez, mert egyrészt nem a nyugalomba hív – hiszen a háborgó tengeren keresztül kell megközelíteni, vagyis pontosan abba a közegbe belépve, amelynek háborgása a csónakot a félelem helyévé teszi –, másrészt a csónakból Jézus is idegennek, ismeretlennek, félelmetesnek látszik. A félelem miatt a tanítványok mindent, ami a csónakon kívül van, idegennek és fenyegetőnek látnak, Jézust is.
 
Jézus tehát a tágasságra hív – kívülre –, és ezzel együtt arra is, hogy többet lássanak, mint amit a félelem látni enged, de ez a többet látás egy idegen fel- és megismerésében áll, aki a csónakban ülő számára halálos fenyegetést jelentő közegben van.
 
Péter ezért mondja: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” A meghívás – „Gyere!” – odaátra szól: Jézus kint van, az idegenben, ott, ahol a halásos veszély is.
 
A vízen járva átmenni oda nem csodaszerű mutatvány, hanem „odamenni hozzád”: vagyis találkozás Jézussal, akit Péter úgy érhet el, hogy belép a fenyegető közegbe, amelyről kiderül, hogy nemcsak Jézust, de a csónakból kilépő Pétert sem nyeli el.
 
A csónakból kilépni és átmenni oda nem felvilágosult nyitottság, hanem „odamenni hozzád”: vagyis találkozás Jézussal, aki Péter számára e nélkül a kilépés nélkül idegen és félelmetes marad.
 
A félelmet legyőzve átmenni oda nem hitterjesztő program, hanem „odamenni hozzád”: vagyis találkozás az evangéliummal, találkozás az élő Jézussal, aki a halálon túl – de így a halálban – van, „örökké él leöltként” („semper vivit occisus", „halálában lett örökkön élő áldozat" – ahogy a liturgia mondja a húsvéti praefatióban).
 
A Máté-evangéliumban ezt a jelenetet közvetlenül megelőzi a csodás kenyérszaporításé, amelynek kulcsmondata ez: „Ti adjatok nekik enni!” Jézus ezzel is valami hasonlóra hív: merni kockáztatni azt, amim van, ami vagyok; hinni, hogy van mit adnom, van bennem jó, van bennem élet, amelyet a halálos, idegen helyzetbe „beáldozva”, több leszek, a teljes életben részesülök.
 
Erre hívja Jézus Pétert és a többi tanítványt: ugyanarra a kilépésre, amely Jézus egész egzisztenciáját jellemzi; ugyanarra az önátadásra, amelyről Jézus élete is szól. Ez a kilépés, ez az önátadás nem megszűnteti, hanem átformálja őket; nem mássá teszi, hanem igazi önmagukká. Ezt jelenti a Jézussal való találkozás; így lehet vele találkozni.
 
 
A Jézussal együtt töltött idő emlékei és a Feltámadottal való találkozás tapasztalata nem véletlenül vezetett oda, hogy a keresztények minden idegenben, minden jövevényben nem egyszerűen az evangelizálás „célszemélyét” látták, hanem azt az Áldott Idegent, akiben a több, a teljes élettel, a több, a teljes valósággal találkozhatnak.
 
Ebből a hozzáállásból – a félelem ellenére állandó kilépés és odalépés a fenyegetőnek megélt ismeretlenhez és idegenhez – aztán egy sajátos életmód alakult ki, amely a keresztényeket magukat is idegenné, otthontalanná tette mindenütt. A 3. században így mondta ezt a Diognétoszhoz írt levél szerzője:
„Saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként; mindenben részt vesznek polgárokként, de mindent elviselnek, mint idegenek; bárhol, idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra” (V.2-5.).
 
Idegennek lenni minden hazában, értsük jól, nem a kívülmaradást, nem az elkülönülést, nem az elzárkózást, nem az elköteleződés elutasítását jelenti. Az „idegenség” ugyanis annak a tapasztalatától van, hogy a valóság mindig több, mint bármely rendszer vagy kultúra. És az „idegennek maradás” azt szolgálja, hogy újra meg újra hatékony, éltető tanúságot tudjanak tenni arról, hogy az élet több, mint amit a halálfélelem látni enged belőle.
 
Evangelizálni eszerint nem más, mint meghívni, kihívni az embereket erre a kettős kalandra: hogy merjenek nyitottan, befogadásra készen kilépni, odalépni az idegenhez, és merjék felajánlani, kockáztatni a magukban levő jót, önmagukat mint táplálékot, önmagukat mint jót, hogy végérvényesen, örökre elidegeníthetetlenül igazi önmagukká váljanak.
 
 
Mit kérdez tőlünk Jézus ebben a helyzetben? Minket, akik riadtan állunk a bevándorlók tömege előtt, mire hív Jézus kérdése: „Mit féltek, kicsinyhitűek?”
 
Engem szembesít a félelmeimmel. Én ezt mondom Jézusnak:
Félek az idegenektől, félek a bevándorlóktól, félek a muszlimoktól. Nehéz kereszténynek lennem ebben a helyzetben, nehéz az evangélium szerint élnem. Nem nagyon megy. Nem tudok szegény lenni. Nem merem adni, ami az enyém, és ami vagyok. Nem tudok befogadó lenni. Félek, hogy ha jönnek ide Afrikából, Ázsiából, a Közel-Keletről, akkor elveszünk. Védekezni akarok. Harcra készülök. Támadva érzem magam. Szeretnék visszatámadni. Félek.
 
Jézus azt kérdezi tőlem: Van-e kedved bennük velem találkozni? Lehetne esetleg azzal kezdeni, hogy megismernéd őket. Tudod, kik ezek, akik errefelé igyekeznek? Ismered ezeknek az embereknek a helyzetét? Ismered az iszlámot? Ha egy kicsit tanulnál, akkor talán nekibátorodnál, és valami igazán jó is kisülhetne ebből az egészből. Gondoltál-e arra, hogy ők is tanulhatnak tőled? Van mit adnod nekik: nemcsak a javaidat, hanem a benned levő jót. Mit szólsz ahhoz, hogy szelíden, minél inkább védtelenné téve magadat beszélj nekik magadról és rólam? Van kedved velük találkozva velem találkozni?
 
 
Jézus kérdése engem arra hív, hogy lássak túl, és lépjek túl a félelmeimen; hogy higgyem el, a valóság több, mint amit a félelem látni enged belőle. Az élet több, mint amit a halálfélelem látni enged belőle.
 
Ez a félelemmentes helyzet – reálisabban: a félelem vezérelte bezárkózást állandóan visszautasító hozzáállás – nyit teret azután annak is, hogy ne bénultan, hanem okosan és leleménnyel keressem a megoldást. Olyan megoldást, amelyben tanulok, és amely így még jobban megerősít abban, hogy ne féljek, hanem merjek nyitott lenni, amikor az idegennek és ezért félelmetesnek megélt másikkal találkozom. Ebben biztosan fontos szerepe van annak, hogy lássam: azok, akik útra keltek a hazájukból, nem arctalan lények, hanem emberek, Jézus testvérei, a testvéreim, akikkel ezért van értelme találkoznom. 
 
 
Mielőtt intézkednénk, mielőtt elhárítanánk a „veszélyt”, tágasságra van szükségünk, tudnunk kell látni.
 
Nem mindegy ezért, hogy mit kérdezünk egymástól.
 
„Mit féltek, kicsinyhitűek?”

Képek

Idegen? Kérdés
Idegen? Kérdés

„Engem szembesít a

„Engem szembesít a félelmeimmel. Én ezt mondom Jézusnak: Félek az idegenektől, félek a bevándorlóktól, félek a muszlimoktól. Nehéz kereszténynek lennem ebben a helyzetben, nehéz az evangélium szerint élnem. Nem nagyon megy. Nem tudok szegény lenni. Nem merem adni, ami az enyém, és ami vagyok. Nem tudok befogadó lenni. Félek, hogy ha jönnek ide Afrikából, Ázsiából, a Közel-Keletről, akkor elveszünk. Védekezni akarok. Harcra készülök. Támadva érzem magam. Szeretnék visszatámadni. Félek.”
 
Miből táplálkozik a félelem? A veszélyérzet a legfőbb alapja.
Játszunk el a fenti vélemény tiszteletreméltó keresztényi gondolatával, és tegyünk fel önmagunknak megváltó és felemelő kérdéseket!
Várható-e a befogadott atyánkfiaitól, hogy afféle újonnan érkezettként elfogadnak bennünket? Elfogadják az évezredes törvényeinket, avagy nekünk kell alkalmazkodni előbb vagy utóbb?
Egykori professzorom, az amúgy piarista diák, Károlyházi Frigyes a nyolcvanas években mondta félig tréfásan,de mindenképpen elgondolkodva:
„…fognak maguk még május elsején sárkányt eregetve felvonulni…”
Ezt, akkor tréfás megjegyzésnek tartottam. De rá kell jönnöm, mekkora előrelátás és bölcsesség volt ebben a megjegyzésben.
Felvetődik aztán még az a megváltó kérdés is bennem: Vajon a 10 millió – tehát egy nagyvárosnyi- anyaországi mellett a jelenlegi bevándorlási iram mellett mennyi idő alatt lesz Magyarországon kisebbségben a magyar? Mennyi idő alatt teljesül  Herder jóslata?
Meg kellene kérdezni azokat a magyar embereket, milyen érzés átélni mindezt. Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Kassán vagy Szabadkán. Vajon ez is buta kérdés? Nem megkérdezni egyenesen bárgyúság. Vagy a palesztin sors átélése után tudunk csak releváns választ adni ezekre a kérdésekre?
Mivé lesz az életünk, ha nincs meg bennünk az egészséges veszélyérzet? (Hogy ne félelmet mondjak, annak ellenére, hogy gyönyörű magyar nyelvünk „Istenfélő” szóhasználattal él.)
Igen, félek! És nem bánom, féltem a szeretteimet, féltem a hazámat. Leginkább azért, mert van mit féltenem. Igy tudok védekezni a tragédia ellen.
A tiszteletreméltó rendtársa, elődje, Sík Sándor írja a rettegett tragédia után:
 
„Koldusboton, törött mankón
Jövünk búcsút járni,
Szűzmáriás magyaroknak
Kopott unokái.
Éjfél van a Duna táján.
Magyaroknak éjszakáján
Nincs más, kivirrasszon.
Baráttalan, testvértelen,
Hozzád ver a veszedelem,
Boldogságos Asszony!
 
Megcsúfolták, megpöködték
Ami bennük szép volt,
Kilencfelé hasogatták,
Ami rajtunk ép volt;
Tépett testünk megtapossák,
Ragadozók ragadozzák
Édes-kevesünket,
Koporsónkat faragdálják.
– Eléd sírjuk, magyar árvák,
 A mi keserünket.
 
Idegenek megnevetik
Drága magyar szónkat,
Idegentől kéregetjük
Kenyerünket, sónkat.
Magyar kezek szántogatnak,
Régi rögön új uraknak,
Néped hegye-völgyén.
Más arat, hol mi vetettünk.
Jövevények, szolgák lettünk
Úr-apáink földjén.
 
Boldogasszony, ezer évig
Édesanyánk voltál,
Eleink, ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajoltál:
Száz ostorral ostorozzon,
Csak ez egyért, Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg:
Négy-víz-parton, három-hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriásének.”
 
Vajon miként gondolkodna ma a félelemről Ő? Ma Ő is kirekesztő,intoleráns lenne?
A buta kérdőív valóban szájbarágós, koncepciózus. Mindenkinek, így Önnek is joga és lehetősége, hogy az adott – véleményem szerint egyáltalán nem véletlenül kialakult – veszélyhelyzetben eldöntse, válaszol-e rá vagy sem.
Vonatkoztassunk el attól a  politikai szándéktól, amit a kérdőív rejt. Írástudóként legyünk felelősek a gyermekeink,a hazánk jövőjét illetően! Ettől még a veszély –amit egyesek nem látnak vagy nem akarnak látni- realitás.
Talán nem érdekli Önt, de én inkább félek, féltem a gyermekeimet.

„Engem szembesít a

Igen Dzsonivóker,lehet is félni.1978. muzulmán ismerősöm azt mondta akkor ( itt tanultak Magyarországon ): "ez már a mi földünk,a muszlimoké ,mert itt vagyunk". Akkor nevettünk rajta,aztán az évtizedek alatt megértettem,hogy komolyan mondja.    A lényeg az istenképben van. A R.Kat. papok sem értik,vagy nem akarják érteni az igazságot ( és az evangéliumot sem ). Lila, utópisztikus, édes-nyálas, "szeretete" hirdetnek,áltanokat és nem az igazságot. " Aki nem hiszi,hogy Jézus a Krisztus az az Antikrisztus".Jn. A muzulmánok istene,a zsidók istene NEM a Katolikusok Istene. A szektásokat ( református evangélikus,xy -ista stb. ) vissza kell fogadni,HA ők vessza szeretnének jönni a Katolikus Egyházba.Az ökumenizmus eltorzult jelenség,zagyvaság.
 
A cikkre visszatérve az usa által okozott világkatasztrófa hatását mi is megérezzük.A nagyhatalmak köztörvényes bűnöző vezetői miatt szenvedünk és fogunk szenvedni. Önvédelem,ha nem engedünk be menekülteket.( aki meg beengedne az a saját házába fogadjon be,ahogy én tettem a Jugoszláv háború idején szabadkai ismerőseimmel közel egy évig). Az usa gyengített uránbombát dobott Újvidékre akkor,ma több ezer rákos van.
 

Tényleg ismeretlen?

A vihart az apostolok jól ismerték. Mint az is jól ismert tény, hogy Párizs bizonyos, döntöen bevándorlók lakta, negyedeibe a rendőrök nem mernek bemnni.
Az idegenek befogadásáról van komoly európai tapasztalat. A halászok a Genazereti-tavon biztos, hogy vesztettek el barátokat és rokonokat viharban. Nekik is volt tapasztalatuk a viharról.
Kérem, fontolja ezt meg!

etika

Köszönöm ezt az írást!
Fontos tananyagként használható erkölcstan, etika (hittan??) órákon.
Kövesi Györgyi
emberismeret, etika tanár

Furcsa

Kedves Józsi!
A múltkori, homoszexualitásal kapcsolatos témában leginkább abban értettem veled egyet, hogy a saját, keresztény erkölcsi elveinket nem lenne szabad a politika vagy a törvény erejével elvárni azoktól is, akik nem keresztények.
 
Most viszont az az érzésem, hogy EBBEN a kérdésben éppen te kérsz számon a POLITIKÁN - KERESZTÉNY erkölcsöt, sőt, annak is a legkeményebb, legönfeláldozóbb mélységét.
 
Mellesleg: szerintem rendkívül veszélyes dolog - SZVSZ, IMHO - ilyen erkölcsi elvekből politikai programot csinálni. Így születnek ugyanis az ILLÚZIÓK, amiknek a következményeit talán nem érdemes itt taglalni. Pl. ilyen illúzió volt, legalább ennyi keresztény alappal,amit a marxizmus meghirdetett: hogy ha az emberek között nagyobb lesz az egyenlőség és megszűnik a magántulajdon, akkor megszűnik a bűn is, tehát pl. nem lesz szükség büntető-jogászokra és köztörvényes börtönökre...
 
Bulányi atyának voltak hasonlóan kedves és szerintem hasonlóan irreális illúziói. Nekem az a véleményem, hogy tényleg nagyon szép és nagyon keresztényi, ha valaki nem fog fegyvert. Én sem lennék hajlandó támadó háborúba menni. De csak az beszéljen az általános fegyverfogási tilalomról, aki képes és hajlandó keresztény szeretetből végignézni, amikor a lányát-feleségét-édesanyját (10-80 évig) a szeme láttára megerőszakolják, és elviszik mindazt, amiért egy életen át dolgozott. Talán egyetértünk benne, hogy még ez is lehet erkölcsileg nemes. De én a magam részéről nem lennék rá képes. Sőt, még csak abban sem vagyok biztos, hogy Jézus és az egyház erre nem csak biztat, hanem el is várná tőlem. Az önvédelem jogáról lemondani voltam már képes. De MÁSOK védelméről még morális szempontból sem vagyok biztos, hogy le KELL, még arról sem, hogy le SZABAD mondanom.
 
Abban a VILÁGBAN, amit Jézus megVÁLTOTT és (egyelőre) NEM megváltOZTATott, a támadók és a hódítók ugyanis ezt teszik a meghódítottakkal. Lehet modelleket, kis létszámú ellenpéldákat felmutatni, de azt nehéz lenne TÖRTÉNELMILEG vitatni, hogy nem csak ott történt ez, ahol a "bevándorlókat", népvándorlókat gonoszul fogadták...

mi is furcsa?

Szerintem semmi furcsa nincs ebben. Ez a kérdőiv igenis ostoba, buta, semmi más célja nincs mint politikai tőkét kovácsolni emberi félelmekből egy világtragédia kapcsán. Tökéletesen megfogalmazta Józsi miért is tisztességtelen ez a kérdőív. Azt nem állítom, hogy egy politikai pártnak ma Magyarországon a keresztény értékrend szerint kell működnie, de ha máskor a keresztény értékekre hivatkozva hoz törvényeket, és egy magát kereszténynek nevező párttal koalicióban kormányoz, akkor ebben a kérdésben sem vallhat gyökeresen más felfogást. Sajnos nekem erről az egészről a híres 2004. dec.5-i-népszavazás jutott az esezmbe, ahol a mai ellenzék használta ugyanezeket a félelemkeltő érveket... 
Ami számomra furcsa, hogy míg az előző kérdésben kivont karddal védelmezed az Egyház álláspontját, -még kérdést sem tehet fel senki, hogy vajon van -e keresztény értelemben létjogosultsága egy homoszexuális embernek- ebben a kérdésben ahol Jézus és az Egyház tanítása százszor egyértelműbb elképzelhetőnek tartasz más választ is. Pedig a két téma súlya fényévekre van egymástól. A szegények, üldözöttek, szükséget szenvedők befogadása és segítése az elsődleges keresztényi kötelezettségünk minden mást megelőz. Ez elől nem térhetün ki semmi kifogással
 
 

Más a furcsa

 
"Ez a kérdőiv igenis ostoba, buta, semmi más célja nincs mint politikai tőkét kovácsolni"
 
Ebben egyetértünk. Egy politikai kérdőívtől elég buta dolog is lenne mást számonkérni. A kormánynak van egy célja - és ha azt akarja elérni, ahhoz POLITIKAILAG, a jelenlegi REALITÁSOK szerint a tömegektől ilyen (NEKED és NEKEM IS) ostoba, gusztustalan módon lehet azt a választ megkapni, amit egy reális kérdőívvel nem lehetne. Egy politikus a politizál. Nem teologizál.
 
Amiben a vita van köztünk, az alighanem más.
 
A kérdés számomra az, hogy a félelem, amit most a kormány még valóban gerjeszt is, ALAPTALAN-E. Egy többségében iszlám, teljesen más, beilleszkedni sehol soha meg sem próbáló kultúrájú tömeg "befogadása" esetén A VESZÉLY VALÓDI - VAGY NEM.
 
Ha a veszély valódi - ez a kérdőív akkor is demagóg, populista. Csakhogy akkor OKOSAN DEMAGÓG. Azt a félelmet ébreszti fel az emberekben, ami a túléléshez nélkülözhetetlen - de amit egyrészt néhány évtized alatt elfelejtettünk, másrészt legalább ilyen demagóg módon altatnak is egyrészt Nyugatról (ahonnan pont ugyanilyen határozottan igyekszenek lerázni a menekülteket - lehetőleg éppen pl. hozzánk), másrészt az ellenzék oldaláról, olyanok is, akik ha kormányon lennének, most legalább ilyen demagóg módon riogatnának, hiszen ők még a határon túli magyarokkal is riogattak...
 
Nekem Józsi vagy akár a pápa véleményénél (főleg amíg a pápáé is csak egy VÉLEMÉNY) sokkal elgondolkodtatóbb pl. Henri Boluadnak, és más olyan embereknek a véleménye, akik közelről, belülről, évtizedek tapasztalataiból ismerik az iszlámot, és azokat az országokat, népcsoportokat, akik most elözönlik Európát és Magyarországot is.
 
Egyébként is rövidlátónak és szintén demagógnak gondolom azt a felvetést, hogy a menekültek számára a befogadás lenne az igazi segítség. Miközben a menekülésük okait a Nyugat hozta létre... Teljesen jól dokumentálható, tudatosan felépített, évtizedes politikai és katonai folyamat során. Elég világos, hogy nem csak Európával, hanem a menekülőkkel is akkor tettük volna a legjobbat, ha mondjuk egy "demokrácia" nevű vallás nevében, vagy inkább erre való üres és hazug hivatkozásal nem verjük szét sorban azokat a valóban nem-demokratikus, egyáltalán nem idealizálható, de cserében legalább stabil és kiszámítható (a mainál NEKIK IS mindenképpen stabilabb és kiszámíthatóbb, és főleg sokkal kevesebb áldozatot követelő) rendszereket, ahol az otthonuk volt.

Miért támadsz? Te tudod, hogy mi az oka?

"számomra furcsa, hogy míg az előző kérdésben kivont karddal védelmezed az Egyház álláspontját, -még kérdést sem tehet fel senki, hogy vajon van -e keresztény értelemben létjogosultsága egy homoszexuális embernek"
 
Szerintem olvasd újra - ha neked ez jött át a hozzászólásaimból, szerintem a hiba a te készülékedben van. Elég furcsa éppen tőled visszahallani, hogy szerintem nincs létjogosultsága egy homoszexuális vagy egy fogyatékos embernek, konkrétan ugyanis éppen a saját (általad is ismert) gyerekemhez hasonlítottam a homoszexuálisok helyzetét....
 
Ahogy azt is elég furcsa éppen tőled, és éppen nekem címezve (!!!) hallanom, hogy "A szegények, üldözöttek, szükséget szenvedők befogadása és segítése az elsődleges keresztényi kötelezettségünk minden mást megelőz. Ez elől nem térhetün ki semmi kifogással". Ha valakinek, akkor éppen neked tudnod kéne, és még ilyenkor sem illene elfelejtened, hogy ezen a téren aligha vethetsz a szememre bármit is. Ha annak ellenére különböző véleményen vagyunk a "befogadás"-ról és a "segítés"-ről, hogy én a családommal együtt évtizedek óta napi 24 órában, évi 365 napban, és nem csak anyagi szempontokból kockázatokat vállalva ebben élek - akkor vagy érdemes lenne megpróbálnod elgondolkodni az érveimen, vagy legalább érdemes lenne FELTÉTELEZNED, hogy valami OKOM is lehet rá, hogy én MÉGIS másként lássam a dolgot. Talán olyan okom, ami éppen az érintettségemből és a témában valószínűleg (kivételesen) nálad is szélesebb tapasztalataimból fakad. Még talán az is lehet, hogy ezegyszer nekem van igazam... Még akkor is, ha az érvelésben (ahogy általában) most is le tudsz nyomni. Sosem vitattam, hogy te vagy az okosabb.
 
Engem ezekben a témákban pontosan az aggaszt a legjobban, hogy EGYMÁSSAL is képtelenek vagyunk róluk egymásra odafigyelve beszélgetni, szemmel láthatóan a másik érveit teljesen hallatlanra véve mondogatjuk a magunkét... Pedig talán a "befogadás" meg a "segítés" itt kezdődne. Persze alighanem könnyebb és vonzóbb elvont eszméket védeni okos érvekkel.

nem támadlak

Miért gondolod, hogy támadlak? Szerintem semmi személyes nem volt abban amit írtam. 

??

Szerinted nem támadás és nem személyes, ha olyanokat adsz a számba, hogy szerintem "még kérdést sem tehet fel senki, hogy vajon van -e keresztény értelemben létjogosultsága (SIC!!!) egy homoszexuális embernek (SIC - nem az életmódjának, hanem az embernek magának, és így általában, minden homoszexuálisra)"? Azután, amit az adott témában leírtam - és amit éppen te máshonnan is tudsz?? Ha én írnám neked, hogy szerinted még kérdést sem tehet fel senki arról, hogy valamelyik embercsoport tagjainak van-e létjogosultsága - azt te nem éreznéd személyes támadásnak?
 
Nem a topikhoz általában, és nem is Józsi blogbejegyzéséhez, hanem kifejezetten nekem címezve írtad ezt is, meg azt is, hogy "A szegények, üldözöttek, szükséget szenvedők befogadása és segítése az elsődleges keresztényi kötelezettségünk minden mást megelőz. Ez elől nem térhetün ki semmi kifogással". Hát hogyne lenne ez is személyes...
Egyébként az előző hozzászólásomban elég érthetően leírtam, hogy miért érzem igazságtalannak és ami még fontosabb: aggasztónak ezeket az állításaidat. Nem is a személyeskedése zavar igazán, hanem főleg az, hogy az előző vitából neked EZ ment át???? Vagy ezzé alakult idővel?? ... Ennek az okát kérdeztem, hogy te tudod-e. Mert ekkora torzítás nem szokott ok nélkül történni.

ne személyes

Ha személyesen akarok írni, akkor ezt nem egy topikban teszem. Számomra a topik nem személyes fórum. Nem akarok itt visszatérni az előző topikra, megnyugtatlak nem csak ez jött le belőle. Itt csak abban az összefüggésben utaltam rá, hogy vajon a két kérdés közül melyikben adott Jézus  közvetlenebb ha úgy tetszik keresztényekre kötelező iránymutatást. 

akkor vissza a tárgyra

Én sem akarok sem személyeskedni, sem mimózát játszani - pontosan idéztelek, hogy szerintem mi volt személyes (annak ellenére, hogy a topik általában valóban nem személyes fórum). Ha nem annak szántad, az idézett részek szerint akkor is eléggé az lett, ezt te sem igen próbáltad tárgyilagosan cáfolni, inkább 2-szer is kitértél a konkrét idézetek elől is. De jó, ezt a részét majd megbeszélhetjük személyesen, nem ide való. ;o) Most ugorjunk inkább a tárgyra.
 
Szóval én azt nem értem, hogy
     1. alaptalannak tartjátok-e Józsival együtt azt a félelmet, amit (szerintetek) csak a kormány kreál a kérdőívvel? Nem gondoljátok-e, hogy talán valóban egy olyan népvándorlásról van szó, ami veszélyes és visszafordíthatatlan?
     2. Ha szerintetek a kormány csak riogat, akkor mi az alapja az ellenvéleményeteknek?
     3. Ha viszont valóban háború-közeli helyzet van, akkor is "keresztény kötelességnek" tartjátok-e a befogadást, és vállalhatónak, sőt, kötelezően vállalandónak tartjátok a következményeket?
     4. A "befogadás" meg a "segítés" a lehetséges következmények mérlegelése nélkül, egy népvándorlás idején, beilleszkedni és alkalmazkodni nem képes, sőt NEM IS AKARÓ tömegekkel szemben is kötelesség-e?
     5. A menekülteknek egyáltalán a befogadás-e az igazi érdekük? A befogadás vagy annak az ígérete nem éppen növeli-e a menekülők számát? A menekülők a befogadás után is gyökértelen, hazájuk-vesztett emberek maradnak. Szerintem NEKIK is az OTTHONI status quo helyreállítása lenne az érdekük.
  
Most ugyanis Józsival együtt a következményekre, vagy a lehetséges következményekre tekintet nélkül elvárásként hirdettétek meg a keresztény, Jézus által adott "keresztényekre kötelező útmutatást".
 
Egyébként a kezdő kifogásom éppen ez volt: hogy a POLITIKÁTÓL számon kértétek a "keresztényekre kötelező útmutatást". Én ezt furcsállottam - szemben Józsi múltkori berzenkedésével, amikor rosszallotta, hogy a politika a kerszténység nevében próbál a társadalomra erőltetni egy katolikus követelményt. Most viszont azt várná el a politikától, hogy egy sokkal súlyosabb politikai kockázatot (konkrétan akár egy új honfoglalást) vállaljon fel, a keresztény "befogadás" nevében.

igen, tények, nem, rossz kérdés, nem valódi kédés

1. Igen alaptalannak tartom ezt a hisztéria keltést, sőt kifejezetten politikai célú szavazatszerző kampánynak. Nem gondolom, hogy megindult volna az új népvándorlás, és nem is vagyunk ennek a célpontjai még akkor sem ha megindult volna.
2. A legutóbbi adatok szerint 2 millió menekültet fogadott be Törökország és egész Európa 200.000 mernekültet. Még ha Európának kellene mind a 2 millió befogadnia az sem lenne több mint a lakosság 0,25%-a vagyis nincs szó arról hogy elözönlenek. 
3. Szó nincs háború közeli helyzetről, éppen ezért gondolom károsnak ezt a riogatást, mert még Te is erről beszélsz, pedig ezt még a kormány sem állította. Jó hogy nem indulunk a határokra kivont karddal.
4. Bizonyítsd hogy nem akarnak beilleszkedni ezek az embrek. Mi van pl. azokkal a keresztényekkel akiket otthon legyilkolnak? Az Iszlám vallás sem csak fundamentalistákból áll, sokkal több jószándékú hozzánk közelebb álló ember van közöttük mint a környezetünkben élő ateisták nagy része.  Arról hogy mi lenne ha valódi népvándorlás indulna meg és már nem tudnánk befogadni őket majd akkor kell döntenünk ha elértünk oda. Jelenleg be tudjuk fogadni őket és ez keresztény kötelességünk. Szerinted ha van egy hajód és van rajta 1000 hely de 1500 ember van a vízben akkor nem kell 1000 embert felvenned, és csak utána hivatkozhatsz a saját életed védelmére ami megelőzi a segítségnyújtást?
5. Sajnos eljutottunk oda, hogy ezek az emberek végső elkeseredésükben útra keltek. Már elkésett a kérdés a befogadás -e az igazi érdekük, mert nem tettünk semit, hogy otthon is boldogulhassanak. Kérdezd meg egy a Földközi tengerben fuldoklótól, hogy tényleg az az érdeke -e hogy kihúzd... Szerinted van visszafelé út ezeknek a menekülteknek? Ússzák át újra a tengert? 
Nem csaak Józsival ez a véleményünk, erősen ezt mondja a római pápa Jézus földi helytartója is. Lehet hogy szerinted az ő véleménye csak egy vélemény, nekem több annál.
 

Örülök, hogy végre közelítünk a tárgyilagossághoz

Na most jutottunk oda, amiről érdemben lehet tárgyilagosan gondolkodni is, vitatkozni is. Eddig erről az oldalról is (Józsi részéről is) ugyanúgy csak ideológiai érvek hangzottak el, mint a másik oldalról.

Te nem gondolod - más meg gondolja...

1. "Nem gondolom, hogy megindult volna az új népvándorlás, és nem is vagyunk ennek a célpontjai még akkor sem ha megindult volna."
Te nem gondolod, más meg igen. Én a magam részéről nem tudom a tiédhez hasonló biztonsággal megítélni - nekem ehhez nincs elég információm. VÉLEMÉNYEM van, de arról tudom, hogy csak egy vélemény. Nem gondolom, hogy a folyamat sűrűjében lennénk (már?), azt sem hiszem, hogy Magyarország lenne a fő célpont. De azt elég nehéz nem észrevenni, hogy az utóbbi 10 év alatt szép szisztematikusan destabilizálták a Közép- és aztán a Közel-Keletet, Afganisztán után Irak, majd Egyiptom, aztán Líbia, Jemen, Szíria - mindenütt ugyanaz a forgatókönyv. És mindig óriási meglepetéssel tárják szét utána a kezüket, hogy jé, itt is, aztán ott is káosz és menekültáradat meg szélsőségesek (akiket mellesleg korábban nyugatiak képeztek ki és fegyvereztek fel) maradtak hátra.
Aztán jött Ukrajna: te el tudod képzelni, hogy van olyan ostoba politikus, aki VALÓBAN azt hitte, hogy Oroszország karba tett kézzel végignézheti, amikor Moszkvától 500 km-re NATO-rakétákat telepítenek, és Ukrajnából egy ellenséges katonai és politikai szövetség tagja lesz? Amerika tétlenül nézte, amikor Kubába orosz rakétákat terveztek telepíteni?
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben, de SZVSZ ostobaság lenne azt hinni, hogy egy ilyen sorozat merőben "véletlen" vagy külön, össze nem függő politikai-katonai HIBÁK véletlen egymásutánja. Főleg, hogy ezek miatta a "hibák" miatt egy fej sem hullott az illetékes politikai-katonai vezetők köréből. Nekem elég logikusnak tűnik, hogy ez a folyamat az egyetlen, menekülők számára is elérhető és csábító földrész, Európa felé irányuló népvándorlást generál.

Nekünk 20-30 %-kal csökkent a

Nekünk 20-30 %-kal csökkent a bevételünk, és jó időbe telt, mire rájöttünk, hogy elsősorban konkrétan a menekültek által érintett környékek termelői maradtak el a vevőink közül. Tompa, Ásotthalom, Mórahalom, Röszke, de még Zsombó, Mélykút, Kisszállás környékéről is szinte az összes komoly termelőnk eltűnt. Akik megmaradtak, azok mesélték, hogy a fóliasátraikat felvágják, télen tüzeket raknak bennük, a termést leszüretelik, a terménytárolóikat kifosztják. Julikát kérdezd meg, neki nem ugyanezt mesélik? Lehet, hogy az ország EGÉSZE, és különösen a nagyvárosi vagy pesti értelmiség (még?) nem éli meg katasztrófaként és igazi népvándorlásként azt, ami történik. De kérdezzük meg azt a sokezer embert és családot, akik OTT ÉLNEK. Pedig jópár konkrét gazdát ismerek, akik eleinte a csűrjeikbe, gazdasági épületeikbe is befogadták, szállást, sőt, amennyire tudtak, élelmet és ruhát is adtak vagy szereztek a menekülteknek. De sokak számára ma már (MÁR MA IS) kifejezetten élet-halál, a családjuk megélhetésének a kérdése a menekültáradat megállítása.

Idegen? Kérdés

Remélem nem lesz cenzúrázva. http://www.katolikus-honlap.hu/
Az 1950. előtti Római Katolikus írásokat,egyháztörténelmet kell olvasni. Még a komcsi rendszerben is tanították mohamed bűneit. ( az egyiptomi keresztények 70%-nak kiirtását )  "Aki nem hiszi,hogy Jézus a Krisztus az az Antikrisztus" Jn.  Annyira világos mondatok ezek. A török ( az iszlám ) ellen küzdöttünk sok-sok száz éven keresztül. Megmentettük Európát!!!!!! Mostanra az emberek agyát átmosták. Összezavarodtak az értékek,a természetes önvédelem nem működik. A háború nem most kezdődött el,hanem Jézus halálakor.